amelynek parányi cseppje több gépkocsi által kifejtett húzóerőnek képes ellenállni; a „szuperragasztó” a fertőzések kialakulásában játszhat szerepet amerikai kutatók szerint.

A Caulobacter crescentus a vízvezetékek belsejétől az orvosi katéterekig vagy a fogakig bárhol megtelepedik, és szinte lehetetlen eltávolítani. A kórokozó váladéka ugyanis öttonnányi adhéziós erőt kifejtve 6,45 négyzetcentiméterenként a természetben fellelhető egyik legerősebb ragasztóanyag – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által támogatott kutatás során a tudósok azt vizsgálták, hogy miként alkalmazza a szuperragasztót a kórokozó. A hatékony „ragasztás” ugyanis létfontosságú a Caulobacter crescentus számára a bakteriális telepek létrehozásában. Az Indianai Egyetem, valamint a Brown Egyetem kutatói a „ragasztás” folyamatát tanulmányozva nagy felbontású videomikroszkóp segítségével valós időben figyelhették meg a baktérium „ügyködését”. Első lépésként a Caulobacter crescentus a sejt végén található baktériumcsillók segítségével tapadt a felületre.

A csillók 2-10 nanométer átmérőjű és legfeljebb néhány mikrométer hosszú fehérjefonalak, amelyek finom szőrzetre emlékeztetnek az elektronmikroszkópban. Mint a vizsgálatok során megfigyelték, hozzáérve a „kiszemelt” felülethez, a csillók beszűntetik a mozgást a közelükben lévő „kábelszerű” képződmények segítségével. A mozgás blokkolása aktiválja a továbbiakban a váladékképződést, amely a baktériumnak a felülettel érintkező részén ürül, és azonnal hozzátapasztja a kórokozót a kívánt helyre.

A kutatók két további baktériumnál is kimutatták a váladékképződés felületi érintkezéssel történő aktiválását. Mivel ez a mechanizmus más kórokozókra is jellemző lehet, az amerikai tudósok úgy vélik, hogy a folyamat általános lehet a fertőzések során. Mint az Indianai Egyetem és a Brown Egyetem tudósai rámutatnak, a folyamat megértése segíthet különböző fertőzések megelőzésében és gyógyításában.