Thomas Gaziano, a Harvard Egyetem kutatója és munkatársai 19 nagy ország statisztikai adatait elemezték. Vizsgálták Dél- és Közép-Amerikát, Afrikát, a Közel-Keletet, illetve Indiát, Oroszországot és Kínát. Ez azt jelenti, hogy a világ népességének mintegy felére vonatkozó lélekszámmal foglalkoztak.

A számítógépes modellezés tanúsága szerint, ha az élelmiszeripari vállalatok termékeik konyhasótartalmát átlagosan 10 százalékkal csökkentenék, illetve valamennyi ország illetékes hivatala adóval terhelné a sok sót tartalmazó élelmiszerek árát, a szív- és érrendszeri halálozás három százalékkal alacsonyabb volna.

Gaziano hangsúlyozta, hogy ez a három százalék hatalmas szám: évente félmillióval kevesebben halnának meg világszerte, illetve az általuk vizsgált államokban negyedmillióval kevesebb lenne a halálozások száma. A nem halálos szélütések, bénulások száma pedig milliókkal csökkenne.

A magas vérnyomás okozta szélütés a harmadik a halálozási okok rangsorában, és betegek 12,8 százalékának végzetét jelenti minden esztendőben. Az életben maradó betegek többsége bénulásokkal tovább kínlódik. Ők állandó kezelésre, közülük sokan segítségre és ápolásra szorulnak, amelynek költsége csak az Egyesült Államokban meghaladja a 450 milliárd dollárt.

A munkacsoport úgy számolt, hogy az élelmiszeripar vállalatai 10 százalékkal mérsékelhetnék a konzervek, húsipari termékek sótartalmát, a sóadó pedig 40 százalék lehetne, mely sok államban a cigaretta adójának felel meg.

Az halálozás csökkenése becslések szerint három százalék volna, de az agyi katasztrófák száma öt százalékkal lenne kevesebb.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szakértői is nagy figyelemmel kísérik a kezdeményezést. Angol és amerikai táplálkozáskutatók kiemelték, hogy a sófogyasztás 10 százalékos csökkentése esetén a népesség sóbevitele még mindig jelentősen meghaladná az egészségesnek tartott határértéket.

MTI / mno